
Új felfedezések a Titanic utolsó óráiról
A Titanic katasztrófájának végső óráiról újabb részletes információkat tárt fel a hajó teljes méretű digitális szkennelése. Ez a precíz 3D-s másolat megmutatja, hogy milyen erőszakosan történt a hajó kettétörése, amikor 1912 áprilisában jéghegynek ütközött – a tragédiában körülbelül 1,500 ember vesztette életét. A szkennelés új nézőpontot kínál a hajó kazánházáról, megerősítve a szemtanúk beszámolóit, miszerint a mérnökök a végsőkig dolgoztak, hogy fenntartsák a hajó világítását. Továbbá, egy számítógépes szimuláció arra is rámutatott, hogy a hajótestet érintő, A4-es papír méretű lyukak vezettek a Titanic végzetéhez.
Parks Stephenson, a Titanic analitikusának szavai szerint a Titanic az utolsó megmaradt szemtanúja a katasztrófának, és még mindig sok történetet tud elmondani. A szkennelést a National Geographic és az Atlantic Productions közös dokumentumfilmje, a „Titanic: A Digitális Feltámadás” céljából készítették. A wreck, amely 3,800 méter mélyen fekszik az Atlanti-óceán jéghideg vizeiben, víz alatti robotok segítségével lett feltérképezve. Több mint 700,000 képet készítettek a hajó minden szögéből, hogy létrehozzák a digitális másolatot, amelyet 2023-ban a BBC News exkluzívan bemutatott a világnak. Mivel a roncs hatalmas méretű és a mély víz sötétjében fekszik, a mélytengeri felfedezés csak ízelítőt ad a hajóról. A szkennelés azonban az első teljes képet nyújtja a Titanicról.
A hatalmas orr rész függőlegesen áll a tengerfenéken, mintha a hajó továbbra is az útján lenne. Ezzel szemben a hajó hátsó része egy összetört fémdarabok halmazaként hever, amelyet a hajó tengerfenékhez csapódása okozott, amikor az kettétört. Az új feltérképezési technológia más megközelítést kínál a hajó tanulmányozására. Stephenson szerint ez olyan, mint egy bűntény helyszíne: fontos látni az bizonyítékokat annak kontextusában, ahol találhatók. A roncs teljes területének átfogó megismerése kulcsfontosságú a történtek megértéséhez.
A szkennelés új, közelről készült részleteket tár fel, beleértve egy portholt, amely valószínűleg a jéghegy által tört össze. Ez összhangban van a túlélők beszámolóival, miszerint a jég egyes utasok kabinjába is bejutott a ütközés során. A Titanic hatalmas kazánházának egy részét is tanulmányozták a szakértők. Ez jól látható a szkennelésen, mivel a hajó orr részének hátsó részén helyezkedik el, ott, ahol a hajó kettétört. Az utasok azt mondták, hogy a fények még mindig égtek, miközben a hajó a hullámok alá merült. A digitális másolat azt mutatja, hogy néhány kazán homorú, ami arra utal, hogy működtek, amikor a vízbe merültek.
A hajó hátsó fedélzetén egy nyitott állapotú szelep is felfedezésre került, ami arra utal, hogy a gőz még mindig áramlott az áramtermelő rendszerbe. Ennek köszönhetően Joseph Bell vezetésével egy mérnökcsapat maradt hátra, hogy szenet rakjanak a kemencékbe, hogy a világítást fenntartsák. Bár mindannyian a katasztrófában vesztették életüket, hősies cselekedeteik sok ember életét mentették meg. Stephenson elmondta, hogy ők tartották életben a fényt és az energiát a végsőkig, hogy időt adjanak a legénységnek a mentőcsónakok biztonságos vízrebocsátására, valamennyi fény mellett, nem pedig teljes sötétségben.
Egy új szimuláció további betekintést nyújt a süllyedés folyamatába. A kutatás vezetője, Jeom-Kee Paik professzor elmondta, hogy a Titanic tervei alapján készült részletes struktúra modellje, valamint a hajó sebessége, iránya és pozíciója alapján jósolja meg a jéghegynél keletkezett károkat. A szimuláció mutatja, hogy amikor a hajó csak érintőlegesen ütközött a jégheggyel, sorozatnyi lyuk keletkezett a hajótest keskeny szakaszán. A Titanicot úgy tervezték, hogy ne süllyedjen el, még ha négy vízzáró rekesze is elárasztódik. Azonban a szimuláció szerint a jéghegy károsodása hat rekeszre terjedt ki. A hajó elsüllyedése és fennmaradása közötti különbség csupán papírméretű lyukak finom határvonalain múlik.
A szkennelés nem tudta megmutatni a kár mértékét, mivel a hajó orrának alsó része a hordalék alatt rejtőzik. A Titanic emberi tragédiája azonban továbbra is jól látható. A hajó utasainak személyes tárgyai szétszórva hevernek a tengerfenéken. A szkennelés új nyomokat ad a 1912-es hideg éjszakáról, de a szakértőknek évekbe telik, amíg minden részletet alaposan megvizsgálnak a 3D másolaton. Ahogy Stephenson fogalmazott, a Titanic csak apránként osztja meg velünk a történeteit, és minden alkalommal vágyunk arra, hogy még többet tudjunk meg.
