A ‘Halál Folyója’ dínó tömegsírának rejtélye megfejtve

Alberta, Kanada buja erdőségei alatt egy monumentális méretű tömegsír rejtőzik, ahol ezrek számra temették el a dinoszauruszokat, akik egy szörnyű katasztrófa következtében vesztették életüket. A Pipestone Creek, vagyis a „Halál folyó” néven ismert helyszínre paleontológusok egy csoportja érkezett, hogy megoldják a 72 millió éves rejtélyt: hogyan is haltak meg ezek az ősi lények? A helyszínen végzett munka a nehéz kalapács csapásával kezdődik, hiszen brutális erőre van szükség ahhoz, hogy feltörjék azt a vastag kőréteget, amely a „paleogoldot” takarja, ahogyan azt Emily Bamforth professzor, a kutatás vezetője fogalmazta meg. Amint csapata elkezdi a finomabb munkát, a föld és por rétegeinek eltávolítását, fokozatosan feltárulnak a fosszíliák. „Az ott egy nagy csontdarab, amit mi a csípő részének gondolunk,” mondja Bamforth professzor, miközben kutyája, Aster figyelmezteti a közeli medvékre. „Itt pedig hosszú, vékony csontok találhatók, ezek mind bordák. Ez itt pedig egy lábujj csontjának a része. Ezt pedig nem tudjuk, hogy micsoda – ez egy igazi Pipestone Creek-i rejtély.”

A BBC News csapata is ellátogatott Pipestone Creekbe, hogy tanúja legyen ennek a prehistorikus temetőnek, és lássa, hogyan rakják össze a kutatók a nyomokat. A helyszínről eddig számos fosszíliát gyűjtöttek, és folyamatosan újabb felfedezések születnek. A csontok mind a Pachyrhinosaurus nevű dinoszauruszhoz tartoznak, amely a Triceratops rokonának számít. Ez a faj, és Bamforth professzor ásatása egy új, mérföldkőnek számító BBC sorozatban is szerepel, amely a „Walking With Dinosaurs” címet viseli, és látványos effektekkel, valamint tudományos háttérrel kelti életre ezt az ősi világot. Ezek az állatok a késő krétakorban éltek, körülbelül öt méter hosszúak voltak, és két tonnát nyomtak, nagy fejüket pedig jellegzetes csontos gallérral és három szarvval díszítették. Meghatározó jellemzőjük volt az orrukkal egyenlő méretű kiemelkedés, amit bónusz néven emlegetnek.

Az ásatási szezon éppen most kezdődött, és minden évben őszig tart. Az a kis terület, ahol a csapat dolgozik, hihetetlenül sűrűn tele van fosszíliákkal; Bamforth professzor becslése szerint egy négyzetméteren akár 300 csont is található. Eddig egy teniszpályányi területet már feltártak, de a csontok ágyazata egy kilométerre nyúlik a domboldalon. „Elképesztő a sűrűsége,” mondja. „Hisszük, hogy Észak-Amerika legnagyobb csontágyazata lehet.” A paleontológusok azt feltételezik, hogy a dinoszauruszok kolosszális csordában vonultak együtt, több száz mérföldet vándorolva dél felől, ahol télen tartózkodtak, észak felé a nyári időszakra. Ez a terület sokkal melegebb éghajlatú volt, mint ma, gazdag növényzettel borítva, amely bőséges táplálékot biztosított a növényevő állatok számára.

„Ez egyetlen közösség egyetlen állatfajból, egy időpillanat felvételéből, és hatalmas mintát jelent. Ilyen ritkán fordul elő a fosszilis nyilvántartásban,” mondja Bamforth professzor. De ez a nyugati Alberta nem csak a Pachyrhinosaurus otthona volt. Még nagyobb dinoszauruszok is rótták ezt a földet, és tanulmányozásuk elengedhetetlen az ősi ökoszisztéma megértéséhez. Két órás autóúttal elérjük a Deadfall Hills-t, ahová sűrű erdőn keresztül kell gyalogolni, át kell kelni egy gyors folyású folyón, és csúszós köveken kell felmászni. Itt nem kell ásni; óriási csontok hevernek a part mentén, a víz kimosta őket a sziklákból, és csak arra várnak, hogy felszedjék őket. Gyorsan észreveszünk egy hatalmas csigolyát, valamint bordákat és fogakat, amelyek szétszóródva hevernek a sárban. Jackson Sweder paleontológus különösen érdeklődik egy dinoszaurusz koponyájának tűnő darab iránt.

„Amit itt találunk, az többségében egy víziszárnyú dinoszaurusz, az Edmontosaurus,” mondja. „Ha ez egy koponyacsont, akkor ez egy nagy dinoszaurusz – valószínűleg 10 méter hosszú.” Az Edmontosaurus, egy másik növényevő, szintén az erdőkben élt, mint a Pachyrhinosaurus, és segít a paleontológusoknak egy képet kialakítani erről az ősi területről. Sweder a közeli Grande Prairie-ben található Philip J Currie Dinoszaurusz Múzeum gyűjteményvezetője, ahol a két óriás csontjait megtisztítják és elemzik. Jelenleg egy hatalmas Pachyrhinosaurus koponyáján dolgozik, amely körülbelül 1,5 méter hosszú, és „Big Sam”-nek nevezték el. A professzor rámutat, hol kellene lennie a három szarvnak a gallér tetején, de a középső hiányzik. „Minden viszonylag ép koponyán van egy tüskés kiemelkedés ott,” mondja. „De a szép kis egyszarvú tüskéje nem tűnik ott lévőnek.”

Az évek során a múzeum csapata 8000 dinoszaurusz csontot gyűjtött össze, és a labor felszíne fosszíliákkal van tele; a Pachyrhinosaurus minden méretéből, fiataloktól idősekig. Annyi állati anyag birtoklása lehetővé teszi a kutatók számára, hogy megértsék a dinoszaurusz biológiáját, válaszolva a kérdésekre arról, hogyan fejlődik a faj, és hogyan alakult a közösség. Az egyéni eltéréseket is vizsgálhatják, hogy lássák, hogyan tűnhet ki egy Pachyrhinosaurus a tömegből – ahogy talán Big Sam is eltér a többiektől a hiányzó tüskéje miatt.

Az összes részletes kutatás, a múzeumban és a két helyszínen, segít a csapatnak megválaszolni a létfontosságú kérdést: hogyan halt meg annyi állat egyszerre a Pipestone Creekben? „Úgy gondoljuk, hogy ez egy szezonális vándorlás során történt, amikor valamilyen katasztrofális eseménybe keveredtek, ami gyakorlatilag elpusztította, ha nem is az egész csordát, de egy jelentős részét,” mondja Bamforth professzor. Minden bizonyíték azt sugallja, hogy ez a katasztrofális esemény egy hirtelen árvíz volt – talán egy hegyi vihar, ami megállíthatatlan víztömeget küldött a csordára, kiszakítva a fákat gyökereikkel együtt és mozgatva a sziklákat. Bamforth professzor szerint a Pachyrhinosaurusnak nem lett volna esélye. „Ezek az állatok nem tudnak gyorsan mozdulni a hatalmas számuk miatt, és nagyon nehezek – és nem igazán tudnak úszni.”

A helyszínen tal

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c0k3x8lmje1o