Trump hátat fordított az amerikai gazdaság alapjainak – a következmények kaotikusak lesznek

Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke, újabb falat épített, és úgy véli, hogy mindenki más fogja azt megfizetni. Az általa bevezetett, 10%-os, vagy annál magasabb vámok szinte minden, az Egyesült Államokba belépő termékre vonatkoznak, és lényegében egy olyan falat képeznek, amely a munkahelyek és a foglalkoztatás védelmét szolgálja, a bevándorlók kizárása helyett. E fal magasságát történelmi kontextusba kell helyezni, hiszen ezzel az Egyesült Államok egy évszázadon át visszautasította a védekező politikát. A vámok mértéke olyan szintre emelkedik, amely a G7 és G20 országokat meghaladóan, olyan országok szintjére helyezi az Egyesült Államokat, mint Szenegál, Mongólia és Kirgizisztán.

A hét folyamán nem csupán egy globális kereskedelmi háború kezdődött el, hanem az Egyesült Államok hyperhatalma határozottan hátat fordított a globalizáció folyamatának, amelynek korábban élén járt és az utóbbi évtizedekben jelentős haszonra tett szert. Trump bejelentésében hivatkozott 1913-ra, amely egy fordulópont volt, amikor az Egyesült Államok bevezette a szövetségi jövedelemadót, és jelentősen csökkentette a vámokat. Ekkor az Egyesült Államok kormánya főként vámból finanszírozta magát, és kifejezetten védővámokat alkalmazott, Alexander Hamilton, az első pénzügyminiszter stratégiája szerint. A Fehér Ház alapvető tanulsága az volt, hogy a magas vámok korábban „naggyá” tették Amerikát, és nem volt szükség szövetségi jövedelemadóra.

A globalizáció és a szabadkereskedelem alapjai a 19. századi brit közgazdász, David Ricardo elméleteire épülnek, különösen az 1817-es komparatív előny elméletére. Az elmélet lényege, hogy az egyes országok különböző termékek előállításában kiválóak, saját természeti erőforrásaik és lakosságuk leleményessége alapján. Általánosságban elmondható, hogy a világ minden országának jobban megéri, ha mindenki arra specializálódik, amiben a legjobbak, majd szabadon kereskednek egymással. Az Egyesült Államok azonban soha nem volt teljes mértékben elkötelezett a globalizáció mellett, és a mostani vámok bevezetése is ezt a hajlandóságot tükrözi.

A vámok mögött álló indoklás érdekesen alakul. A Fehér Ház nyilatkozata szerint az úgynevezett „visszavágó” vámok egyéni országokra szabottak, és a kereskedelmi hiányok összegzésén alapulnak. A piacra lépés előtti sajtótájékoztatón egy magas rangú Fehér Házi tisztviselő világosan elmondta, hogy ezek a vámok a „tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok” összegét próbálják kompenzálni. Az Egyesült Államok számára az a tény, hogy egy ország több terméket ad el az Egyesült Államoknak, mint amennyit az Egyesült Államok ad el neki, a Fehér Ház szerint „csalás”, amely vámokkal büntethető.

A célkitűzés tehát a kereskedelmi hiány csökkentése, amely jelenleg 1,2 trillió dollár az Egyesült Államokban. A vámok bevezetésének logikája alapján a politikai irányvonal főleg a kereskedelmi többlettel rendelkező országokat célozza meg, míg a kereskedelmi akadályokkal küzdő országokat figyelmen kívül hagyja. E stratégiát a gazdag országok és feltörekvő gazdaságok ellen irányítják, és ezzel nemcsak a kereskedelmi viszonyokat formálják, hanem a globális piaci dinamikát is.

Az Egyesült Államok azonban nemcsak saját gazdasági politikáját alakítja, hanem a világ többi részéről is választások elé állítja a kereskedelmi szövetségeket. A globalizációval kapcsolatos eddigi elképzelések nem működtek, különösen Kína esetében, ahol a várakozások ellenére nem valósult meg a gazdagodás és a fejlett ipar irányába való elmozdulás. A kínai munkaerő olcsóbbá tette az amerikai fogyasztók számára a termékeket, de a gyártás jelentős része elveszett az Egyesült Államok számára, ami komoly társadalmi és gazdasági következményekkel járt.

A kereskedelmi háború következményei már most láthatók. Az amerikai tőzsdék zuhanása, a növekvő infláció és a recesszióval kapcsolatos aggodalmak mind azt mutatják, hogy a Trump-adminisztráció védővám politikája nemcsak az Egyesült Államok gazdaságát, hanem a globális kereskedelmi rendszert is megrengetheti. A helyzet tovább bonyolódik, ahogyan más országok is reagálnak a védővámokra, új szövetségeket alkotva, amelyek a globális kereskedelmet a hagyományos utaktól eltérő irányba terelhetik. Az Egyesült Államok számára tehát nemcsak a gazdasági, hanem a politikai következmények is fontosak, hiszen a világ többi része egyre inkább elfordulhat a korábban domináló amerikai modelltől, ami hosszú távú hatásokat gyakorolhat a globális gazdasági egyensúlyra.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cp34nkj1kv2o